ANGELA: Élvezted a houstoni rodeót?

BJ.COM MOD: Próba…

JOISEY GIRL: Eljössz, és eszel az éttermemben?

TOMMYSMOM: Jon, köszönöm a 20 év csodálatos zenét! És köszönöm a táncot, amire 17 évig vártam! A Bon Jovi a király! Tervezed a következo huszast? Mi készen állunk, ha te is! Szeretettel, Terry – Jonsgirl30

TINI: Ki vagy mi ad neked ihletet manapság?

JON: Üdv Németországból! Annyian vagytok, hogy nem tudok mindenkit egyesével köszönteni!

JON: IGEN! Rá vagyok tapadva a komputeremre

LOELLA (Spanyolországból): A színpadon állva… látjátok az arcunkat, vagy csak egy éneklo massza vagyunk?

JON: Ó, nem… Mindenkit látok. Rengeteg emberrel váltok pillantást.

DIANA66: Van olyan hely a világon, ahol még nem voltál, de el szeretnél jutni? Ha igen, mi az?

JON: Igen, Izrael és Görögország az, ahová még el szeretnék menni. Ezeken kívül szinte mindenhol voltam már.

JOANF: Jon, gondolom a srácaid ma még a suliban vannak, de csatlakozni fog hozzád a családod valahol, mielott hazatérnél Európából?

JON: Nehéz ügy…Ritkán jönnek el otthonról, egy egész éves turnénak csak egy hetére, és ez nem az a hét… :(

JON: Érzem a zene erejét, és a befolyását. Megértettem a helyünket a zeneiparban, és oszintén szólva nem tartom természetesnek, egyértelmunek, hogy mindig ott legyünk..

ANN MARIE: A férjem és én a nyári turné hat koncertjére megyünk el. Felismered a transzparenseket és a rendszámtáblákat éjszakáról éjszakára? És mit gondolsz a rajongókról, akik eléggé orültek ahhoz, hogy ezt csinálják éjszakáról éjszakára?

JON: Igen, elolvasom a táblákat. Gyakran feltunnek több helyszínen is. És szórakoztatóak. Mint az egyik a múltkoriban, amelyik azt állította, hogy nyitva a sliccem. Majdnem bedoltem neki.

ALLYCEN4JOVI: Minek örülnél jobban: ha a kritikák magasztalnának és egy közepes rajongótáborod lenne, vagy ha nagyon aktív, lojális rajongók mellett közepes kritikákat kapnál?

JON: Az utóbbi.

americanxs_052903: Népzenét játszunk. Zenét a NÉPNEK.

MARJANNE1964: Mi lesz az elso dolgod azután, hogy vége ennek a turnénak?

JON: Hát, élvezni fogom a Giants Stadium utáni éjszakát… Aztán meg élvezni azt, ami még a nyárból hátravan. És utána a következo projektjeink után nézünk.

CANADIANJEM: Jon, imádom a zenéteket, kösz, hogy értékelitek a rajongóitokat, srácok, ti vagytok a legjobbak! A kérdésem az, hogy az elmúlt években érdeklodtél a politika iránt, gondolod, hogy egyszer komoly politikai karrierbe fogsz? Tudom, ha amerikai lennék, rád szavaznék! Jont elnöknek! Csodálatos vagy belsoleg és külsoleg is!

JON: Nem, most biztosan nem. Úgy érzem, alkalmasabb vagyok emberbarátnak, mint politikusnak. Miért is választana bárki egy olyan küzdoteret, ahol az emberek 50 százaléka már akkor utálja, amikor még egyetlen szót sem szólt?

DONNA_ENGLAND: Ha lehetne egy csapatod az NFL-ben (amerikai futball-liga), és akárhogyan elnevezhetnéd oket, mi lenne a nevük? Gary Butler, Anglia

JON: New York Giants – és pontosan ott játszanának, ahol MOST!

JJACQUELINE2: Amikor turnén vagy, nem lehet túl sok idod magadra, úgyhogy köszi, hogy a szabadidod egy részét ránk szánod, és megválaszolod a kérdéseinket. Akad idod megnézni azokat az országokat, ahol énekelsz? Ha igen, akkor miket nézel meg?

JON: Hát, talán csak éttermekbe és mozikba járok. Annyi mindent láttam már, amennyit csak bírtam az évek során…

ANN MARIE: Szia Jon. A hangod mélyebb, gazdagabb lett, ahogyan „egy kicsit öregebb” lettél. A dalok megírásának képessége is fejlodött a hangoddal együtt?

JON: Igen, megtanultam, hogyan írjak olyan dalokat, amelyek jól illeszkednek a hangomhoz. Ez a tapasztalatokkal fejlodött.

JOANF: Jon, azt hallottam, hogy te titokban nagy country-rajongó vagy. Igaz ez? Ha igen, kik a kedvenc eloadóid?

JON: Nem igazán… De szeretem a country-t és sokat merítek a szövegvilágából. Habár az már inkább az alternatív country (amire jó példa Lucinda Williams)

RUNAWAY0276: Másképp gondolkodsz a zeneiparról most, a karirered folyamán, mint amikor még elotte voltál?

JON: Több szempontból is más a légkör, mint 20 évvel ezelott. Akkoriban a bandáknak több albumon keresztül volt lehetoségük felépíteni egy karriert. Helyi, vagy regionális szinten is betörhettek – nem volt rajtuk akkora nyomás, hogy legyen egy óriási slágerük. És stílusbeli különbségek is voltak országszerte a rádióállomások között. Az is fontos volt, hogy az ember önmaga eloadóvá váljon, ne pedig csak egy termék legyen egy producer palettáján.

LIESA1: Megcsinálnád azt az ugrást, amit az a fiú megcsinált Stefan Raab musorában a lányért, akit szeretsz? Anneliese

JON: Nem. Csodálom a hosködését, de megkérdojelezem az épeszuségét.

KARYN: Az Apple Imusic-jának berobbanásával (ez egy legális módszer zenék megszerzéséhez és letöltéséhez), mit gondolsz arról, hogy a rajongók legálisan tölthetik le a zenédet?

JON: Örülök neki, ELMÉLETILEG. Ha hozzáférhetek új felvételekhez, ha zavartalanul hallgathatok új eloadókat, az felvillanyoz, mint fogyasztót, de eloadóként úgy érzem, az ipar túl sokat törodik az üzlettel, és megfeledkezik a muvészetrol. Többet törodnek az egyes dalok, kislemezek eladásával, aminek szerintem az albumon levo dal látja kárát. Talán vissza fogunk érni az ötvenes évekhez, amikor minden csak a kislemezekrol szólt, de még akkor is kaptak a rajongók egy B-oldalt. Hadd ne menjek bele most a szerzoi jogdíj-vitába.

CANADIANJEM: Az egyik legcsodálatosabb dolog a Bon Jovival kapcsolatban, hogy nem szálltatok el, és teljesen emberiek maradtatok, a hírnevetek ellenére is. Ez hogyan sikerült? (Imádlak titeket srácok!)

JON: Azt gondolnám, ez azért alakult így, mert jersey-iek vagyunk. Nem New Yorkból, Londonból, vagy Los Angelesbol jöttünk, ahol esetleg érezhettük volna a szükségét annak, hogy lépést tartsunk a különbözo hóbortokkal és divatokkal. Könnyen visszatalálsz a földre, ha hazamész.

COUNTRY: Szívesen énekelnél egy másik eloadóval egy dalban? Ha igen, kivel?

JON: Sokakkal… Dalszerzés szempontjából sokan vannak ilyenek… Tom Waits, Lucinda Williams, Elvis Costello – ok mind eszembe jutnak. Eloadói szempontból, öröm volna együtt énekelni Tom Pretty-vel, Bryan Adams-szel vagy Norah Jones-szal… Rengeteg ember van, akikkel így szívesen együtt dolgoznék.

MO: Mennyire stresszes az életed manapság rocksztárként?

JON: Stresszesebb, mint egyes munkák, kevésbé stresszes, mint mások. De még mindig király egy meló!

JONS AUSSIEGIRL: Szabad vagy ma éjjel?

JON: Igen, szabad vagyok ma éjjel, és nincsenek terveim. Valami ötlet?

MYSTERYGIRL: Mibol élnél, ha másképpen alakultak volna a dolgok?

JON: Kölyökként a zenén kívül semmi sem fogott meg különösebben, de a más munkákban való próbálkozásaim során igyekeztem mindig a legjobbat kihozni magamból. Úgyhogy egész kényelmesen eldolgozgatnék akár egy karosszérialakatos-muhelyben is…

J8DEDHRT: Mit gondolsz a jelenlegi jegyáraitokról?

JON: Nem igazán ismerem a mai jegyárakat. Azt tudom, hogy a miénk a skála alsó, elfogadhatóbb felén van, mert tudjuk, hogy nem egy egyszeru történet, hogy az ember összehozzon egy randit, leparkoljon a kocsival, vegyen egy sört, és még mindig maradjon valamije, ami egy kicsit lehúzza a zsebét.

ROLOVESBONJOVI: Van valami, amit kérnél a rajongóidtól?

JON: Menjetek, és vegyetek albumokat! Menjetek, és vegyetek Bounce lemezeket!

ROLOVESBONJOVI: Mi az, amit a legjobban hiányolsz a nem-híres életedbol?

JON: Az IDO. Elég nehéz üldögélni egy hotelszobában Németországban és DVD-t nézni… amikor nincs más, amit még tehetnék ma. Többezer mérföldre vagyok az otthonomtól, és túl fáradt vagyok ahhoz, hogy városnézésre induljak.

EVA: Hé Jon! :) Nyilván rengeteg Bon Jovis website van, megnézed néha a message boardokat, hogy miket írnak rólad az emberek? Ha igen, olyannak tunünk, mint egy csapat elmebeteg? (na jó, ezt az utóbbi részt ne válaszold meg) Annyira szeretlek és köszönöm :)

JON: Gyakran megnézem ezt az oldalt, és a hivatalos honlapot – ezt a kettot láttam eddig. Nem vagyok annyira olvasott a komputert illetoen…

SWITZERLAND: Szia Jon! Ha egy idegen nyelvet kellene tanulnod, melyik lenne az és miért?

JON: Örülnék, ha beszélném a spanyolt… Eléggé hasonlít az olaszhoz, úgyhogy azt is. Oszintén bánom, hogy nem tanultam több idegen nyelvet.

JON: Azt csinálni, amit most csinálunk, azon a szinten, ahogy most csináljuk. Elég sokat elértünk 20 év alatt, és óriási megtiszteltetés az egyik legnagyobb, stadionos turnénak lennünk a világon.

DEBSX: Melyik idoszakot kedveled jobban: a ’80-as éveket, vagy a jelent?

JON: Az emberek gyakran gúnyt uznek a ’80-as évek évtizedébol, merthogy túl „divatozós” volt, de mostanában még is vannak olyan show-k, amelyek erre a korszakra emlékeznek vissza… És igen, mindenkinek megvoltak a saját stílusjegyei, de mint bármelyik másik évtizedben, akkor is voltak jó és rossz pillanatok. De végül megtanultam a mának élni, úgyhogy azt mondanám, a jelent szeretem.

ELVIRA: Vissza tudsz emlékezni, mire költötted az elso nagy fizetésedet?

JON: Egy 1978-as Datsun 280Z-re.

ROCKSTAR19: Jon, mit gondolsz a koncerteken alkalmazott pirotechnikáról azután, ami a februári nagy fehér show-n történt? Gondolod, hogy lehet folytatni a használatát?

JON: Egy szakérto pirotechnikus felügyelete alatt, a megfelelo koncerthelyszíneken lehet használni a pirotechnikát, és számos eloadó fogja is használni. A körülmények, amik a Rhode Island-i tragédiát okozták, a balszerencse következményei.

VICKIE – ENGLISH FAN!: Milyen DVD-ket néztél?

JON: Most fejeztem be a BOWFINGER-t (a film magyar címe: FERGETEGES FORGATÁS).

JON: A gyerekeimet nem fotózzák nyilvánosan. Szeretnénk, ha ez így maradhatna. Kösz.

BJFOREVER: Terveztek több élo közvetítést mozikban és a neten, ahogy a Sheperds Bush esetében volt?

JON: Dolgozunk rajta…

MITZI: Kérlek mesélj a Box Setrol!

JON: Még dolgozunk a Box Seten. Megfogja elozni egy akusztikus album, amin a legnagyobb slágerek, feldolgozások és új dalok is lesznek. Reméljük, hogy ez még idén osszel megjelenhet. Aztán jövo év elején jöhet a Box Set, ami három, eddig kiadatlan albumot fog tartalmazni…

TINI: Milyen lesz a színpadkép a nyári Egyesült Államokbeli koncerteken?

JON: Olyan, amilyet most Európában láthattok.

EDWIGE FROM FRANCE: Hogyan csinálod, hogy így ugrálsz a színpadon? Lol. Tökéletes formában vagy, kedves Jon!

JON: Valóban jó egészségnek örvendek; és éppen ez az, amiért a rajongókat felhívjuk a színpadra is, hogy láthassák, milyen a kilátás a mi szemszögünkbol. Soha nem ellenkeztem sokat, ha a rajongók elokerültek…

ANGELA: Élvezted a houstoni rodeót?

JON: Igen – nagyon! Nem tudtam, mire számítsak. Azt gondoltam, olyan lesz, mint abban a jelenetben a Blues Brothers-ben, hogy kijövünk, és azt mondjuk: „mi vagyunk a jó öreg Bon Jovi fiúk csapata…” – de roppantul élveztük. Megint gondolkodunk rajta…

DENISE: Hé Jon, mit gondolsz arról, hogy a rajongók a komputereik elott ülnek az éjszaka közepén, csak hogy feltehessenek neked néhány kérdést? Te megtennéd/megtetted volna ugyanezt a kedvenc zenészedért?

JON: Mi a Rockline-t hallgattuk, és mindig nagyon vártuk. Ez már egy másik szint. És azt hiszem, élvezem.

ANN MARIE: Vannak valamilyen hagyományos dolgok, amiket megcsináltok a show elott a csapattal?

JON: Amerikában hangpróbázunk. És szeretek három órával a show kezdése elott a helyszínre érni. Vannak különbözo rituáléink. Általában másfél órával a show elott bemelegítek. 30 perccel kezdés elott felöltözünk és általában idoben vagyunk.

CINDY: Szerintem remek dolog, hogy a gyerekeidet távol próbálod tartani a rivaldafénytol. Szerinted nehéz ezt néha megoldani? Cindy

JON: Nincsenek meg a lehetoségeik, amikor meghívnak minket egy Disney-premierre… Ritkán viszem olyan helyzetbe, hogy fotózzák oket. Csak megpróbáljuk elkerülni az ilyen helyzeteket. Szóval nem olyan nehéz ügy.

CJ: Amikor egy koncerten mindenki énekli az összes dal összes szavát, nehéz neked énekelned?

JON: Dehogyis! Segítenek eszembe juttatni a megfelelo szavakat, és ezt nagyra értékelem.

ROCKSTAR19: Jon, mi a kedvenc alkoholos italod?

JON: Talán a bor…

JOISEY GIRL: Gondolod, hogy az „UNDER DOG” hírnév még mindig illik a bandára?

JON: Igen. Nem hiszem, hogy bármikor is elveszíthetjük. Továbbra is be kell gyujtenünk mindent, amit tudunk.

KRYSTYNA30: Jon, mit csinálsz pihenésképpen egy show elott és után?

JON: Egy show elott csak zenét hallgatok. A show után pedig iszom.

ELVIRA: Mit csinál a banda többi része ma este?

JON: Richie-t nem láttam egész nap. Dave-nek valamilyen tervei vannak. Sir Hugh kiment újságokat venni. Tico valószínuleg a golfpályán van…

ANN: Mik a kedvenc tévémusoraid?

JON: West Wing (magyarul: Az elnök emberei), Sopranos, Will and Grace…

MARC: Bonyolultabbá vált turnézni, most, hogy volt a szeptember 11, a SARS, a terrorista-akciók?

JON: Voltunk már Észak-Írországban, Peruban, Kolumbiában… A terrorizmus régebbóta jelen van külföldön, mint amióta én lemezeket csinálok. Nagyon körültekinto vagyok a környezetünket illetoen, és figyelek arra, hogy a biztonsági embereink megtegyék a szükséges intézkedéseket inkább a közönség védelmében, mint amennyire magamért aggódnék, de nem hagyom, hogy az aggodalmaskodás megakadályozzon minket a dolgunk végzésében…

MAARA67: A feleséged hozzászokott ehhez az életmódhoz? Minden elismerésem az övé, azt hiszem, nehéz lenne nekem egy rocksztár feleségének lenni.

JON: Azt hiszem, Dorothea nagyon független és nagyon biztos saját magában és a kapcsolatunkban. Azt hiszem, ez sokat elmond róla.

NAUGHTYMINXLISA: Laura azt szeretné tudni, hogy tervezed-e újabb szólóalbum készítését a jövoben?

JON: Úgy gondolom, el fog jönni még az a nap, de most, a közeli jövoben nincsenek ilyen terveim, hiszen az akusztikus album, a box set és a filmes terveim kelloképpen lekötnek legalábbis a következo néhány évre…

JON: A turné, és a banda jövobeni dolgai iránti elkötelezettségem sokat elvesz az idombol, de remélem, hogy jövore szerepelhetek filmekben, és dolgozhatok azon a filmen is, amelynek az elkészítésében is közremuködöm…

SOLI: Fontos számodra a divat, vagy van valaki, aki megmondja neked, mikor mit hordjál?

JON: Nem, ha valami, hát azt hiszem, ez teljesen egyértelmu, hogy magunk ruházkodunk. Azt viselem, amit szeretek. Azt hordom, amiben kényelmesen érzem magam, pláne, ha abban kell rohangásznom a színpadon és gitároznom is… És amit a színpadon viselek, annak mindig mutatósabbnak kell lennie, mint amit az edzoteremben, vagy egy boltban viselek.

DENISE: Írtál dalt a gyerekeidnek?

JON: Igen. Az I Got The Girl a lányomról szól.

COUNTRY: Nézted az Indy 500-at? Mit csináltál az Emlékezés Napján?

NJ_DIANE: Hé Jon, üdvözlet Monmouth megyébol!

JON: Ah… otthon.

ELLY: Azt mondtad, hogy nagyon rossz vagy a technológiából. Hogyan tudod ezt kezelni, mert én is alig tudom?!

JON: Nekem sem könnyu… Sok segítségem van.

Chat közlemény a BJ.COM MOD-tól: Közel járunk a Jonnal való chatelés végéhez… Még egy pár perc. Köszönjük a kérdéseiteket.

BUTTERFLY: Jon, azt kell mondjam, hogy tényleg nagyon élveztem a zenéteket az elmúlt húsz évben. Kituzött magának a banda egy olyan korhatárt, amikor kiléptek?

JON: Nem, nem gondolkodunk ilyesmiben. Amíg örömünk telik benne, addig csináljuk. Ami a kort illeti, nézd meg a Rolling Stonest. Amikor ok azt mondják „vége”, akkor majd mi is sejteni fogjuk, hogy mennyi lehet még, de… nem, nem terveztünk korhatárt.

DENISE: Helló Jon! Énekelnél egy musicalben? És ha igen, melyik lenne az?

JON: Nehéz megmondani. Soha nem láttam a Chicago c. darabot, de a film csodálatos volt. Lehetnék Billy Flynn! Az Aida minden percét élveztem. Az lenne ám a show… De ott van az ismétlodés, hogy ugyanazokat a dalokat, ugyanazt az eloadást kell leadni, 8 show hetente – az nem olyan, mint egy turné.

DEN: Szia Jon! Kihívást jelentene neked egy dal feldolgozására kiírt pályázat? Hogy megadd neki a Bon Jovi hangzást…

JON: Nem igazán… Nem gondolom, hogy fel fogunk dolgozni bármit, amit nem szeretünk, vagy nem gondolom, hogy dönthetnénk egy ilyen pályázaton. Ez a banda olyan, mint egy élo zenegép… És néha szeretjük a kihívásokat.

SISI: Ha turnén vagy, számodra melyik a turné legkedvesebb része?

JON: Nem kérdés: a színpadon töltött ido. Minden más olyan a turné során, mint egy munka. Az órák a kocsiban, repülon, vagy – mint most – a hotelben, az mind csak kiszipolyozza az embert. De a színpadon töltött ido – az abszolút az, amiért élni érdemes.

CINDY: A dalszerzoi képességeid olyan fantasztikusak; mennyi ideig tart összerakni egy dalt?

JON: Néha igazán gyorsan megy, máskor meg eltart jó darabig. És néha nagyon sokat változik egy dal. Minden nóta más a maga módján.

DISTANCE_ANNIE: Minden dalszöveget szívbol tudsz, vagy utána kell nézned néha? Ha, mondjuk, arra kérnélek, hogy játsszátok el a Come Back-et (a bemutatkozó albumotokról), meg tudnátok tenni azonnal, vagy meg kellene nézni a szöveget, a zenét újra?

JON: Ó, nem… Van egy könyvem tele a dalszövegekkel a színpad mögött. Annyi dalt rögzítettünk már, hogy találtunk olyanokat is a box setre, amiket fel sem ismertem… A régebbi anyagokhoz néha szükségem van puskára…

ERICA: Jon, kávészünet???

JON: Nem… Bor, angyalom.

DENISE: Helló Jon! Emlékszel még, mint csináltál, hol voltál szeptember 11-én, amikor tudomást szereztél arról, hogy mi történt?

JON: Abszolút. Mint bárki más, én sem hiszem, hogy valaha el fogom felejteni, hol voltam akkor. Ez olyan, mint amikor Kennedy-t lelotték, vagy a Challenger felrobbant… az az egy pillanat, az számomra megfagyott az idoben. Otthon voltam New Jerseyben, edzettem. Richie ott volt velem. El akartunk kezdeni dalokat írni, amibol ez az album lett… És a feleségem bekapcsolta a tévét, hogy halljuk a híreket… És aztán fel kellett ébresztenem Richie-t. Elaludt New Jerseyben. A felesége és a lánya Los Angelesben voltak, és a telefonvonalak nem muködtek… Néztem a tévében, ahogy a tornyok összeomlanak, és aztán Richie-vel lementünk partra az otthonom közelében, ahonnan látni a távolban a várost, és néztük a füstöt… A füst a szomszédságom felé szállt. A városom veszítette el a legtöbb embert. Ez nem olyan dolog, amit valaha is elfelejtenék.

KIM: Mit érzel, mielott színpadra léptek? Idegesek vagytok, izgatottak, vagy mindketto?

JON: Tele vagyunk adrenalinnal. Óriási a nyomás.

HAPPYWANDERER: Igazán hangosan kiabáltam neked a San José-i show-n… Tudom, hogy hallottál! Köszönöm, hogy mindig ott vagy!

JON: Te voltál?

MAARA67: Jon, massachusetts-i vagyok, és azt hallottam, hogy barátok vagytok Billy Bellickekkel (bocs, ha rosszul írom), de igaz ez?

JON: Igaz, Billy az egyik legjobb emberi lény, akit ismerek. Remek edzo. Remek ember. Igaz barát. Valójában a Bounce címu dalt Billy ihlette. Velem volt, amikor idén Bostonban a színpadra léptem.

SHELIH3: Jon, megdöbbentett valaha, hogy mi mindent képesek megtenni a rajongóid, csak hogy találkozhassanak vagy beszélhessenek veled?

JON: Néha igen, néha kész idegbaj, de azért nagyra értékelem.

JULIEINCO: Hogyan viselitek a nagy szintkülönbségeket, amikor utaztok? Fizikailag nagyon fárasztó lehet, de mindig olyan energikusnak tuntök!

JON: Számolnunk kell a klímával is, amikor turnézunk. Megpróbálok minél kevesebb idot sivatagokban tölteni, ahol száraz a levegot, ami nem jó egy énekes hangjának. És a magasság sem tesz jót, úgyhogy edzünk, és mindig terveznünk kell elore. Emlékszem, amikor a Vámpírokat forgattuk Mexikóban, Mexikóváros olyan magasan fekszik, én pedig úgy edzettem, ahogy szoktam, futottam… és csak késobb vettem észre mennyivel megterhelobb volt az edzés.

JOVI_GIRL23: Jon, jártál már a Bon Jovi oldal chatjén, és chateltél úgy emberekkel, hogy nem tudták, te vagy az?

JON: Nem. Nem tudnám, hogyan kell elérni az oldalt, még ha meg is szeretném ezt csinálni.

LANA: Lesz még hasonló chat a jövoben is?

JON: Remélem. Kösz, hogy itt voltatok. Most szabad vagyok éjszakára. Jó éjt mindenkinek Németországból. Látjuk egymást az úton…